Örök boldogság-2.Fejezet

Az egyik padban egy Mike-hoz hasonló fiú ült.Bár azt hiszem nem igazán jól fejeztem ki magam.Inkább olyanok lehettek volna mint két tojás.Akár az ikrek.Csak néhány egészen pici különbség volt köztük.A szeme arany színben pompázott,a haja ugyanolyan bronz színű volt mint Edward-nak.Ezeket az eltéréseket kivéve minden ugyanolyan volt rajta mint Mike-on.Tudtam hogy ez nem lehetséges ezért inkább kiűztem a fejemből ezeket a képzelgéseket.Leültünk a helyünkre Edwarddal és próbáltam az órára figyelni,bár Edwardnak igaza volt abban hogy ujjat nem nagyon tudtak nekünk mondani.Mivel az órán a tanár végig csak a tábla előtt téblábolt így inkább lefoglaltam magam és engedtem hogy Edward a fejembe lessen.
-*Szerinted az a fiú nem úgy néz ki mint Mike?*- kérdeztem gondolatban és a fejemmel a fiú felé böktem.
-"Hasonlít"-írta le egy papírlapra
-*Nem is kicsit*-gondoltam újra fejben-*Nem lehet hogy...*-Még be sem fejeztem a mondtatot de már a papír előttem volt rajta a válasszal.
-"Nem hiszem,hiszen ki változtatta volna át,ráadásul miért?"-Ránéztem és vállatvontam.
-*Ki tudja*-
-Mr Cullen!Ideadná nekem azt a papírlapot?-kérdezte Mrs.Leach a biológia tanár.Edward bólintott és odaadta a lapot.A tanár összehajtotta és magával vitte,még arra sem méltatta hogy megnézze mit irosgált Edward.
-Viszont a gondolatai nagyon hasonlítanak Mike-éra-folytatta suttogva a beszélgetést
-Miért mire gondol?-kérdeztem most már én is suttogva
-Rád-vágott egy fintort-Nem is akárhogyan...azt képzeli el fejben milyen lennél a feleségeként-mordult fel halkan.Lágyan rámosolyogtam.
-Nyugodj meg én már a tiéd vagyok-mosolyogtam még jobban.Kicsengettek.Hála az égnek.A tanár szóra se méltatott minket ezért gyorsan elsomfordáltunk.A következő órám Alice-el volt ezért adtam egy gyors puszit Edward-nak aztán a Matek terem felé vettem az irányt.Amint beléptem Alice szökkent elém.
-Bella....gyere ki velem a mosdóba....jó híreim vannak...bár ki tudja nem biztos hogy ez neked is jó lesz-mondta Alice és a női mosdó felé kezdett húzni.
-Mi az Alice?...valami baj van-kérdeztem türelmetlenkedve
-Nem nem...nincs semmi baj-mondta mosolyogva Alice-képzeld látomásom volt-mondta Alice vigyorral az arcán
-És mit láttál?-kérdeztem érdeklődve
-A hétvégén idejönnek Tanya-ék-mondta és örömében tapsolni kezdett
-Ohh...hát ez nagyon jó-mondtam.Nem mintha olyan sokat tudnék a Denali klán-ról.Eddigi életem során még csak kétszer találkoztam velük.Egyszer az esküvőnkön egyszer pedig akkor amikor a Volturi jött.Bár utóbbinál több ideig maradtak nem igazán beszélgettünk , inkább csak felkészültünk a harcra ami ránk várt.De hát akkor végre jobban megismerhetem őket.Bár ki tudja mi lesz még ebből.Remélhetőleg szorosabb barátság.
-És Edward tudja már?-
-Nem...de megadom neked azt az örömöt hogy elmondhasd neki-mondta Alice vigyorral az arcán
-Ohh...kösz....nagy megtiszteltetés-vágtam egy fintort.Alice csak még jobban mosolygott amikor meglátta milyen fintort vágok.Becsengettek.Visszamentünk a terembe és újra hallgathattam amit eddig minden nap 100 éve.

***

Éppen hazafelé tartottunk.Edward örült hogy jönnek Tanya-ék de viszont azért egy kicsit elszonytyolodott amiért fuccsba ment a hétvégénk,ezért Alice kitalálta hogy ha hazamentünk akkor én elmegyek vele bevásárolni a házunkba.Mit mondjak?Nem sok kedvem volt vásárolni.De annyi legalább felderített hogy Renesmee is velünk jön.Edward leparkolt a garázsban és kézenfogva besétáltunk a házba.Renesmee már épp Jake-től búcsúzott.Olyan aranyosak voltak.Alice amint meghallotta hogy megjöttünk letáncolt a lépcsőn és felkapta a kabátját amire igazából nem is nagyon volt szükség de az emberek miatt muszály volt.Somorkásan belenéztem Edward arany szín szemébe és megcsókoltam.
-Nem sokára jövök-mondtam és nyomtam még egy puszit az arcára.
-Máris hiányzol-mondta és nyomott egy puszit az orrom hegyére.Megöleltem és elengedtem.Alice-el és Nessievel beültünk a Porsche-ba.Nessie hátra,én az anyós ülésre,Alice pedig a vezető ülésben helyezkedett el.Alice indított és kezdetét vette a több órás vásárlás

***

Vámpír léttemre nem kellene fáradtnak lennem de most úgy érzem mintha újra ember lennék.Nessie és Alice feledtébb élvezték a vásárlást.Én sokkal kevésbé.Ebből is látszik hogy van amit Nessie a nagynénjétől örökölt.Egész úton fecsegtek én pedig inkább elmerengtem a gondolataimban.Ismertek már annyira hogy tudják utálok vásárolni.Ők vettek meg mindent.Semmibe nem szóltam bele bár nem hiszem hogy lett volna beleszólásom ilyen téren a dolgokba hisz ők jobban értenek hozzá mint én.Szebbnél szebb bútorokat vettek és egy bútor minél szebb volt annál nagyobb is.De végül is hazaértünk.Szóltam Edwardnak hogy inkább csak holnap kezdjük el berendezni a kunyhót,és inkább ma "aludjunk" a Cullen házban.Edward először csak értetlenül nézett rám de aztán elmagyaráztam neki hogy Alice-ék fárasztodtak ki.Nem hiába...ez is csak azt tükrözi mennyire utálom és hogy mennyire nem nekem való a vásárlás...